Baja mediterrán hangulatú főterén kockakövek szomszédságában található étteremtesztünk következő állomása.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A tulajdonos évekkel ezelőtt, dacolva az Alföld, olykor nem túl pozitív képével, ami a bort illeti, nyitotta meg a Borbistro-t. Bátor volt, mert nagyot álmodni, sziklaszilárdan hitt abban, hogy amit elkezdett sikerre tudja vinni. Szinte kompromisszumok nélkül hitt és hisz a minőségi gasztronómiában és ez a hit az épület minden egyes asztalánál észrevehető. Ugorjunk csak be egy elviteles kávéra reggel, tízóraira egy vajas croissant-ra, ebédmenüre, vagy egy vacsorára barátainkkal, párunkkal, egészen biztosan elégedetten fogunk távozni, szívünkben a megnyugtató érzéssel: ide bajaiként bármikor visszatérhetünk.

Ha egy olyan hellyel kellene példálóznunk, amelyik kicsiben indult, merész elképzelésekkel és az idő múlásával folyamatosan lett egyre nagyobb és ezáltal talán kissé meglepő módon egyre kedvesebb, kedveltebb, mind szélesebb igényeket kiszolgálni tudó, akkor arra a Borbistro kitűnő példa lehetne. Az egykori „Kortyok és falatokat” mára felváltotta a „Kávé, Konyha, Sonka”, mely kitűnően szimbolizálja és mutatja be mindazt a változást, mely évek alatt zajlott lassú, türelmes, kitartó munkával.

Az indulást követő jónéhány évben spanyol sonkákat, szalámikat, hazai sajtokat és a már akkor kitűnő kávét élvezhettük az akkori kis teremben, valamint a teraszon- természetesen csak jó időben. A borkínálatban már akkor is zömmel hazai borokat találhattunk. Az első nagyon pozitív véleményem pedig az volt talán a helyről, hogy mennyire bátran vállalták fel a helyi, alföldi termelők által készített kifogástalan minőségű borokat.

Az évek múltával pedig a helyet egyre többen kezdték látogatni, megszeretni. Folyamatosan bizonyult kicsinek a terem, kevésnek az asztal, különösen a téli, hidegebb hónapokban. Ezzel párhuzamosan lett igény a többre, a mind szélesebb választékra. A jó tulajdonos pedig hallja az idő és a vendégek szavát: megjelent az ebédmenü, mely sikere töretlen. Leves, főétel, desszert, egy pohár szódával, olykor rohanó hétköznapjaink során nem is vágyunk többre, másra. Egy jó étel, pár kedves szó és mindjárt szebb is az egész világ. Változatos ételek, minden napra más és más meglepetés a külföldi és hazai gasztronómiából. Az indulás óta az ebédmenü koncepciója ugyan kissé megváltozott, ám a minőségből természetesen nem engedtek. Semmi nem mutatja jobban a sikert, mint az, hogy aki biztosan azt szeretne enni, amit a Borbistro kínál, akkor bizony be kell jelentkezni rá. Ezek után pedig bennem és talán az olvasóban is joggal merül fel a kérdés, hogy mi van akkor, ha egyszer elfogy a menü kínálata és még csak 13h30 van? Nos, a tulajdonos véleménye minderről annyi volt, hogy innen senki nem megy el éhesen: a menüből kimaradóknak bármikor készítenek rántott húst, salátával, körettel. Ugye, nem csak szerintem dicséretes ez a fajta vendégközpontú hozzáállás?

Az ebédmenü kialakításával egyidőben pedig elkezdődött a bisztro kibővítésénak megálmodása is. Ennek köszönhetően a kinti hangulatos terasz és a benti kis terem mellett egy nagy családi ünnepségnek is megfelelő helység lett kialakítva. Ha pedig ez is kevésnek bizonyulna, akkor ott a remek hangulatú, igazán barátságos pince, ahol a kínálatban szereplő borok kifogástalan helyszínen való kóstolása is megvalósítható, természetesen igány szerint ebéddel, vacsorával kiegészítve, elsősorban nagyobb társaságok számára.

A bisztro természetesen az igények kielégítésére már saját kis konyhával és egy igen jó érzékkel rendelkező séffel rendelkezik. A húsok kitűnő állapotáért egy hazánkban szinte egyedülállónak tekinthetó Josper /faszenes kemence és egy grillsütő elegáns kombinációja/ gondoskodik.

Hogy mit is találunk a Borbistro kínálatában? Igyekszem erre a kérdésre minél kimerítőbb választ adni, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Reggeli: állítólag a legfontosabb étkezéseink közé tartozik, ennek megfelelően sajnos sokan jelentéktelen dolognak tartják. Elintézik egy gyors kávéval, tömegtermék péksüteménnyel, mely tartósítószerek és adalékanyagok tömkelegét tartalmazzák, pedig van alternatíva. Az én személyes kedvencem egy finom kávé –presszónak a sötét, míg capuccinonak a világos pörkölést ajánlom- és mellé egy meleg, frissen kisült croissant, vajjal, kis lekvárral. Mindezt kint a teraszon, reggeli napsütésben… Felejthetetlen élmény. Aki esetleg többre, tartalmasabbra vágyik, az sem fog csalódni: válasszuk ki kedvenc péksütinket /bagel, croissant, vagy csak egy zsemle/ és válasszunk hozzá tölteléket: caprese, sonka, szalámi, mindegyik mozzarellával és salátával kísérve. A siker garantált, és a szép napunk is ilyen kezdés után.

Ebéd: aki még csupán ismerkedik a hellyel és még nem fertőzte meg kellőképpen a hely szelleme, annak kitűnő választás az ebédmenü. Természetesen lehetőség van a la carte fogyasztásra is, előételként bezdani halat, sonka-szalámi válogatást kínálnak. Levesek közül érdemes kipróbálni a minden nap más „Nap levesét”, a biztosra menők pedig húslevest választhatnak, mely természetesen innen sem hiányozhat.

Ebéd főfogás, vacsora: engedje meg a kedves olvasó, hogy a napnak ezt a fejezetét bővebben ismertessem, és kissé egybemosva az ebédet a vacsorával. Ez a része a kínálatnak az, ami a Borbistro esszenciája, lelke, értelme, az, amire büszkék, és amire teljes joggal azok is lehetnek. Jöjjenek tehát a hely „csodái”…

A Borbistro „Kortyok, falatok” korszakából jól ismert, ám azóta kissé átalakult sonka, szalámi, sajt kínálata igazán különlegesnek mondható. A spanyol korszakot a bisztróban felváltották legnagyobb örömömre az olasz sonkák, szalámik. Fogyasszuk őket előételként, vagy csak este vacsorakor egy pohár vörösbor mellé. A sonkák kínálatában a magyar mangalica mellett szabad levegőn szárított San Daniele és Ferrarini sonkákat találunk Olaszországból. Aki pedig különleges ízélményre vágyik, az kóstoljon Tirolból egy kis Speck-et, amit borókabogyóval, szerecsendióval, babérlevéllel fűszereznek. A szalámik kedvelői a hazai Kenyeres Birtok szürkemarha szalámija mellett egész borssal, édesköménnyel, vagy fokhagymával ízesített szalámik közül válogathatnak Olaszországból. Természetesen a horvát határ közelsége miatt a kínálatból a Kulen sem maradhat ki. A sajtok szerelmesei juh, tehén és kecskesajtok széles választékából válogathatnak. A választékban egyaránt megtalálhatók pasztőrizálatlan sajtok, bükkfával füstöltek, vagy éppen a méregdrága szarvasgombával ízesítettek. A hazai kínálatban pedig a dunafalvi tehénsajtot, egy gomolyát és egy kisasszondi sajtot találunk. A bőséges és izgalmas sajt-sonka-szalámi kínálatot olívabogyók színesítik, valamint egy helyi termelő által készített San Marzano aszalt paradicsoma fűszeres olívaolajban, melynek olaját sem érdemes veszni hagyni. Én például olívás ciabattára csöpögtetve fogyasztottam el az utolsó cseppjét is.

Az előételek után térjünk rá a főételekre: a könnyed vacsorát választók kétféle Cézár saláta közül válogathatnak, egy rákos és egy csirkés közül, de van teljesen húsmente saláta is koktélparadicsommal, vagy csak simán, zölden. Aki pedig tartalmasabbra vágyik, de csak salátára, az válassza a tonhalas, főtt tojásos Nicosia salátát.

Folytassuk a kínálatot a tésztákkal: tejszínes, züldséges, klasszikus carbonara, tengeri gyömölcsös, sonkás, vagy egy egészen különleges hátszínes házi metélt. Nos, igen, nem egyszerű a választás…

Következzenek a Josper csodái: a vegetáriánusoknak kecskesajt zöldfűszeres mártással, sertésből egy korianderes páccal készült édeskés ízvilágú BBQ oldalas, sült paprikakrémes, vajas, balzsamecetes mártással, csirkéből pedig egy fél darab egészen egyszerűen aranybarnára sütve. De grillen, faszénen leggyakrabban talán marhát készítünk. A Borbistro Jospere 3 különböző módon elkészített érlelt marhahúst kínál. Szürkemarha hátszínt rózsaszínre sütve a csípős ízek kedvelőinek zöldbors mártással, marha bélszínt mangómártással a különlegességek rajongóinak és a klasszikus steak-ek kedvelőinek pedig egy 400g-os rostélyost.

Mielőtt pedig bárki is azt gondolná, hogy csak különleges ételek készülnek a konyhán, mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy a nagy klasszikusokból is van választék bőven: rántott sajt, rántott hús, sült kacsacomb, cigánypecsenye, de akár hamburgert is kérhetünk, no és persze a horvát ízek rajongói pedig balkán pljeskavicát ajvárral, grill paprikával, ahogy azt kell.

A bisztróhangulattal még csak ismerkedő gyereknépet klasszikus paradicsomos/tejszínes tészta, valamint rántott hús várja.

Az itallapról –ami nem bor- engedjék meg, hogy néhány személyes kedvencet ajánljak a teljes bemutatás helyett. Az egyetlen kínálatban levő rum telitalálat, a Diplomatico a rumok top-ja, akár desszert helyett is fogyasztható. Szintén telitalálat a whiskey felhozatal: a helyi Gemenc Distillery terméke mellett két Nikka található.

A bemutatkozó végére maradtak a borok. Impozáns kínálat az ország szinte minden részéből, túlsúlyban környékbeli borászatokkal. A bisztro 3 alap bort is kínál, melyet a borászatok kizárólag ide készítettek. A fehérbor Hajósról érkezett a Sziegl Pincétől. Petra és Balázs munkája a kezdetektől fogva csodakategória: egyedi, különleges látásmód, természetes borkezelés, ők a jövő ígéretei. A vörösbor a szekszárdi Dániel Zsolt értő keze munkája alatt készült, aki megalkuvást nem tűrően készíti évről-évre a saját maga útján választott borokat. A rozé a gyönki Simigh Családi pincészettől érkezett, akik az egyik legkiválóbb termőtalajon, feketeföldön nevelik szőlőjüket a Tolna megyei településen, így aztán nem csoda, hogy boraik mindegyike tartalmas, különleges élményt adó.

A környékbeli borászatokon kívül a Borbistro kínálatában megtalálható többek között a Figula pincészet a Balatonról, Szent Tamás pincészete Mádról, Kreinbacherék Somlóról és még jónéhány külföldi, elsősorban olasz pincészet.

Minden kedves Olvasónak kellemes, tartalmas, borban és finom ételekben gazdag nyári szünidőt kívánok!

 

A Duna partján található kisváros mediterrán hangulatú főtere a szokásos, éppen két hét múlva esedékes halászléfőző fesztivál előtt adott teret egy új eseménynek. Mint minden újnak, ennek is várakozásokkal, elvárásokkal telve készültem. Kétségtelen, hogy szükség van színvonalas rendezvényekre városunkban, kíváncsian vártam, vajon milyen is lesz. Amikor borfesztiválról beszélünk, egészen az elmúlt hétvégéig Baja nyilvánvalóan nem volt desztináció. Hogy ezek után lesz-e? Nos,azt én egészen biztosan nem tudom megmondani, még csak megtippelni sem, csupán személyes élményeimet, benyomásaimat, véleményemet megosztani, én így láttam…

A pénteki nyitó nap szakmai konferenciával, szörp- és lekvár versennyel kezdődött, no és a standok nyitásával. Egyéb irányú elfoglaltságok miatt erre a napra nekem csupán két bor jutott, no de az milyen kettő volt! A Sziegl pincét szerencsére már senkinek nem kell bemutatni, csupán élvezni az ott folyó munka eredményét. A tramini szürete két időpontban és eltérő feldolgozással zajlott. Az egyik része egész fürtös préselést és hordós erjesztést kapott, míg a másik rész 2 napig héjon lett áztatva és vegyesen, hordóban illetve tartályban erjesztették, majd mindezt összeházasították. A szőlő illat- és ízjegyeit a borban is magában hordozó tétel lett, kellemes, parfümös, de éppen annyira, hogy ne tűnjön közönségesnek. Fehér virágok illata, trópusi gyümölcsök egészítik ki a képet.

A kadarka bakművelésű ültetvényről érkezett, nyíltkádas erjesztés, kis, használt hordós érlelés 8 hónapig. Tartalmas, elegáns tétel, kissé lassan nyíló, de megéri várni rá. Kissé érett, piros bogyós gyümölcsök csipetnyi fahéjjal. A bor, melyben azonnal érezni a szó legjobb értelmében vett kézműves jelleget, tudni lehet, hogy nem tömegtermék.

A második nap hangulatos pezsgős reggelivel indult, ahol a Hungária pincészet zöldveltelini pezsgője debütált. 10 hónapos palackos érlelés, körtés, almás, szőlős jegyek. Frissítő és gyümölcsös lehetne, ha a kínáláskor legalább 5-6C-al hidegebben érkezne, így sajnos az élmény maximum 50%-os mindössze.

A Holdvölgy pincészetet boraival legutóbb két éve találkoztam, így aztán időszerű volt egy újabb vizit.

A furmint nagyon fűszeres: illatban kamilla, alma, a termőhelyre jellemző kövességgel. Ízben tömény zöldalma, kis ánizsos beütéssel. Intenzív, sodró lendületű bor, talán némi koncentráció, nagyobb beltartalom hiányzik még, bár kétségtelen, akkor az a lendület érzetéből venne el.

Hárslevelű: 5 hónapos fahordós érlelés utáni palackozás, hordószelekció, palackozás 2017-ben. Virágos aromái mellett hordófűszerek, elsősorban vanília. Rendkívül magas minőségű, tartalmas bor, csak a nagy pillanatokra. Nekem ilyen a száraz tokaji.

A szekszárdi Tringa pincészetnél egy jó hangulatú beszélgetés keretén belül 3 vörösbort kóstoltam: a Diablo névre keresztelt klasszikus bordói házasítás meglehetősen erős kezdésnek bizonyult: markáns, hosszú ideig szárító tanninok, de szép egyensúly a három házasított fajta között. A bornak még jó pár évre lenne szüksége a tanninok beépüléséhez, lekerekedéséhez, már ha ez egyáltalán valaha is megtörténik. Az évjárat a szekszárdi borvidéken meglehetősen viszontagságosra sikerült, mindez ennek köszönhető.

A merlot már sokkal kedvesebb arcát mutatta, a legutolsónak kóstolt Cabernet Sauvignon pedig különösen. Ez utóbbi tételnél is érezhető némi tannin túlsúly, ám ez a tétel fiatal kora ellenére is meglepően szép állapotban van. Ha maradna belőle, érdemes lenne úgy 5 év múlva újra kóstolni.

Németh János, Szekszárd, Cabernet franc: Villányt kedvelő, szerető emberként nem lehetett kihagyni, hogy e mellett az emblematikus fajta mellett elmenjek kóstolás nélkül. Fiatal, kicsit talán még szertelen, túl virgonc, de nagyon szerethető. Friss, nem túlérett ribizli, málna, egres, csipetnyi édesség érzet. Szerettem.

Azt még nem tudhattam, hogy nem csak az este, de az egész Vinalia záró bora következik ezután számomra: sajnos az időjárás nem éppen legszebb arcát mutatta már ekkor. Azonban soha rosszabb zárást!Philip Vina, Postup Zicada 2015, egy hosszú időre felejthetetlen vörösbor plavac mali-ból, Dalmáciából. Nagytestű, még fiatal bor, de szépségét már most képes megmutatni. Rengeteg érett cseresznye, parfümös mediterrán fűszernövények, szájban hosszan megmaradó édes érzet, nagy beltartalom. A savasságot és a gyümölcsösséget kitűnő egyensúlyban tartó sok, ám egyáltalán nem szárító tanninok.

A rendezvény harmadik napja viszontagságosan indult a szervezőknek: a második nap nagy esőzései után elektromos problémákkal kellett megküzdeni. Ennek eredményeképpen a zenei programokat sajnos le kellett mondani, a standok azonban kinyitottak.

Az, hogy legyen egy borfesztivál városunkban, kitűnő gondolat. Első alkalommal a résztvevő borászatok számát és minőségét nézve talán elégedettek is lehetünk, bár voltak területek, ahol komoly hiányosságokat tapasztaltam. A kínálatban mindenki megtalálhatta személyes kedvenceit, ízlésének, pénztárcájának megfelelő helyeket. Az italok mellett sajtokat, sváb szalámikat, az édesszájúak kürtős kalácsot, macaront kóstolhattak és volt elmaradhatatlan bajai halászlé is.

A rendezvényen kellő számú pad állt rendelkezésre, így az idő nagy részében mindenki kényelmesen tudott szórakozni. A bódék elhelyezése sajnos nem a legszerencsésebbre sikerült, de biztos nem a leghangulatosabbra. Egy három napos „alkoholos” rendezvény alatt a téren átmenő forgalmat engedélyezni eléggé merész gondolat. Nem igazán értem azt sem, hogy egy Sugovica parttal és egy Dunával is rendelkező városban vajon miért nem a Sugovica felőli sétányra lettek telepítve a borászok. Ha ennyire adott egy idilli helyszín, akkor vajon miért is nem használjuk?

A kísérő rendezvényekről kevés információ jutott el hozzám, bízom benne voltak, akik az evés/ivás mellett ilyen téren is szórakozni szerettek volna, elégedetten távoztak.

Végül, külön köszönet illeti azokat a borászatokat, akik munkájuk mellett időt, energiát szenteltek arra, hogy az első bajai boros eseményen részt vegyenek személyesen is. Ez nem csupán az ő értéküket, hanem a fesztiválét is emeli. Talán érdemes lenne a következő alkalommal olyan pincészeteket hívni, akik ezt a kérdést kiemelten kezelik, ezáltal hozva közelebb a borászt a fogyasztóhoz.

Borfesztivált szervezni, lebonyolítani nem egyszerű feladat, ehhez nem elegendő a még szerencsés esetben meglévő anyagi háttér sem. Szükség van képzett, szaktudással rendelkező emberekre, akik hasznos tapasztaltaikkal, tanácsaikkal segíteni tudják a szervező team amúgy is komplikált munkáját. Ha nem csak borfesztivált szervezünk, még nehezebb feladat.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Talán mégis csak az lehet a kiút a szürkeségből, eltérő a megszokottól, ha nem csak borfesztivált szervezünk. Ha meg tudjuk mutatni, hogy ez a rendezvény más mint a többi, itt többet, jobbat, szebbet, de mást mindenképpen kap az, aki ide ellátogat. Kis lehetne emelni a helyi értékes embereket, értékes termékeket, meg lehetne mutatni a Bajára érkezőnek, hogy érdemes volt ide eljönni három napra, érdemes még visszatérni újabb háromra akkor is, ha az nem halászléfőző fesztivál. Amíg ez nem sikerül, addig ez a rendezvény biztosan csupán egy borfesztivál marad. Amiből hazánkban minden hétvégére jut három darab. Addig csak ennyi, nem több…

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Weimert Gáborral a Marcus Aurelius Kft borászával és ügyvezetőjével az indulófélben lévő saját pince kapcsán tőlem szokatlan módon egy e-mail interjú keretén belül „beszélgettem”.

Villányban és környékén sem egyedi elképzelés az, hogy egy ismert borászat embere saját néven saját pincét visz. Elegendő talán ha a környékről Ipacs Szabó István nevét említjük.

Gábor 1997 óta, tehát éppen 20-ik éve foglalkozik szőlővel, borral. Pályája első öt évében egy villányi pincészetnél, Bock Józsi bácsinál dolgozott borászként, mely kitűnő hely az ismeretek megszerzésére, tapasztalatok elsajátítására, a szakmai munka megtanulására. Mindemellett borász technikusi, okleveles borbírálói, sommelier és növényvédelmi végzettséget szerzett. A Marcus Aurelius német tulajdonú pincészetben 2003-tól dolgozik, ahol 8ha szőlőültetvény művelését irányítja és készít bort.

Első saját ültetvényét 2001-ben vásárolta Kisharsányban a Bocor dűlőben. Az első termésből készített bor nagyon szépre sikerült, Gábor ekkor szerette meg a Tramini fajtát, melyet egy öreg, függönyös művelésű területről készített. A szomszédos területeket megvásárolva már 3ha volt a saját terület nagysága, melyet Syrah, Kékfrankos és a már megismert, megszeretett Traminivel telepítette be. Ezzel párhuzamosan Siklóson vásárolt egy kis területet egy présházzal, pincével. A kis területen a villányi borvidék ikonikus fajtája a kékoportó és egy kis Irsai Olivér kapott helyet.  Ez a rész azonban csak néhány év múlva éri el teljes kapacitását. Amiért mégis fontos, itt kerülnek érlelésre 10 hektoliteres ászokhordókban és 5 hektoliteres barrique hordókban a vörösborok. Ezzel párhuzamosan folyamatban van Villányban egy pince felújítás, ahol majd 160 hektoliter bornak lesz elegendő tárolási hely az érlelés befejeztéig.

Gábor növényvédelmi szakemberként kiemelt figyelmet fordít a szőlőterületei művelésére, mert elképzelése szerint igazán jó bort csak tökéletes, fajtának megfelelő érettségű és jó minőségű szőlőből lehet készíteni. Igyekszik minél kevesebb és a hasznos fajokat megkímélő vegyszerrel, eljárásokkal megvédeni a növényt a gombabetegségektől és a kórokozóktól. A megfelelő időben és szakszerűen elvégzett zöldmunkát kiemelt fontosságúként kezeli, hiszen így megőrizhető a szőlő tökéletes állapotban tartása, egészsége. Elkötelezett híve a környezetvédelemnek, szeretné ha ültetvénye gondozott soraiban otthonra, menedékre találjanak a hasznos rovar- és madárfajok.

A szőlőfeldolgozás során a fehér és rozé mustokat flotációs tisztítás után kortartályban, 16C-ra hűtve, fajélesztővel, reduktív technológiával erjeszti. A vöröseket kíméletes maceráció mellett 28C-on tartja a fermentáció idején. Az erjedés után néhány hétig a törkölykalap alatt pihen az újbor, ezalatt általában az almasavbontás is megtörténik, a pincébe már csak a lágyabb savszerkezetű bor kerül érlelésre.

A pince jövőbeni legnagyobb feladata, hogy boraikat minél szélesebb körben megismertesse a nagyközönséggel, felkutassa az értékesítési csatornákat, hiszen ha az összes ültetvény termőre fordul, az akár évi 30000 palackot is jelenthet. Éppen ezért jelenleg a borok nagy része még tartályosan kerül értékesítésre. A cél az olyan magas színvonalú, minőségű bor készítése, mely megtalálja a túlkínálattal küzdő piac réseit az igényes fogyasztó felé.

Jelenleg a borok egy hazai drogérialánc boros részlegein kaphatók, valamint a Villány környéki éttermek és vinotékák kínálatát színesítik. Ezek a következők: Tramini 2014 és 2015, Kékfrankos és Syrah rozé cuvéé 2015 és 2016, valamint egy ugyanezen fajtákat tartalmazó prémium vörösbor 2012-ből.

A borok gyakran tűnnek fel a régió borversenyein. A 2015-ös traminit beválasztották a Top100 Magyar Bor közé, valamint a még Marcus Aurelius pincészetnél készült 2003-as Pinot Noir 2014-ben aranyérmet nyert a Mundus Vini-n.

Weimert tramini 2014: A bor élénksárga, tiszta színű, minden pacsulitól és sajnos a fajtára sokszor jellemző, engem zavaró muskotályos illattól mentes. Nagyon hosszú ízű, lágy savszerkezetű, bodzás, friss szőlős ízű, komoly beltartalmú bor, mely sikerrel élte túl a kereskedelmi üzletlánc nem túl felhasználóbarát tárolási körülményeit. Zárás parafa, ár 1400Ft.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Múlt hét pénteken a 2019-es esztendő első kóstolóján vettem részt a bajai Borhálóban.

A nemrég tulajdonosváltáson átesett üzletbe nem sokkal 6 óra előtt, elsőként érkeztem, ahol még az előkészületek folytak. A kis helység nagyon szépen rendezett, a gondos női kéz nyomát viseli magán. A széles borválaszték mellett boros kiegészítőket, sőt kézműves söröket is vásárolhat az ember.

Ami a boros kínálatot illeti, úgy gondolom mindenki megtalálhatja a számítását, ha itt szeretne bort vásárolni. A mindennapokra szánt borok mellett megtalálhatók komolyabb tételek is, elég ha csak a hamarosan az újabb kóstolóprogram borászát Balla Gézát említem. A szívemnek legkedvesebb badacsonyi tételek mellett örömmel fedeztem fel a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetését okozó Jekl Flóra villányi borásznak a borait a kínálatban.

Az estén 15 ember vett részt, mely kóstoló és borbemutató helyett nagyon hamar átcsapott kötetlen, jókedvű beszélgetésekbe. Az ott eltöltött idő alatt azonban mindvégig úgy éreztem, hogy ezt igazán senki nem bánta, olykor talán ilyen estékre is szükség van.

Nézzük tehát, hogy a finom pogácsa és kacsazsíros kifliszeletek mellett milyen italokkal találkoztam az este során:

- Lisicza Buborka, fehér gyöngyözőbor: üdvözlöm az olyan helyeket, ahol úgy gondolják, hogy a kóstolót egy szénsavas tétellel kezdik. Frissíti az érzéket, előkészíti a szájat, belépő tételnek ideális. Ez a tétel első szereplőnek, erre a célra tökéletes volt. Talán a karácsonyi, szilveszteri ünnepi időszakok mintha kicsit elkényeztettek volna, most egy kicsit laposnak, nem sok fantáziát magában hordozónak találtam ezt a tételt.

- Babarczi Sauvignon Blanc: A Győrújbarát, Tényő, Pannonhalma területekről származó szőlőből készülő bor a hazai trendeknek megfelelően tisztán reduktív tétel. Szép, egyenes vonalvezetésű, határozott, talán túlságosan is nagy mennyiségű savak és a fajtától elvárható csalános, bodzás jegyek jellemzik. Sajnos ez utóbbiak nem túlságosan intenzívek, de  Magyarországon vagyunk, ahol egy új-zélandi tétel markánssága nem érhető el. 

- Istvándy Jenő pincészete, Kála: A Káli-medencéből szüretelt olaszrizling és chardonnay házasítása 80/20 arányban. A bor a pincészet alapbora, mely minden évben úgy készül el, hogy az az adott évet a legjobban jellemezze. Gyors szüret után lassú, kíméletes, levegőtől elzárt erjesztés, spontán almasavbontás. A végeredmény egy könnyed, sós, ásványos jegyeket hordozó gasztrobor, melyet az olaszrizling enyhe mandulás kesernyéje kíséri le. Szerettem.

- Szentpéteri Néró rozé: Bár magam nem vagyok már nagy rozéfogyasztó, néhány palack olykor elfogy nálam is. Ilyenkor előszeretettel keresem az olyan különlegességeket, mint például ez a csemegeszőlőből készülő rozé is. Egyedi, megosztó ízvilággal bír, mely a néró fajta semmivel össze nem téveszthető zamatának köszönhető. A bor fő íz és illatjegyeiben leginkább a menta és a kékszeder fedezhető fel. A pince egyik kedvenc pincészetem az Alföldről, ez a 2018-as rozé nagyon szerethető volt számomra, talán nagy melegben fogyasztva, jól behűtve még nagyobb élményt adhat.

- Jekl Vadóc Portugieser: Sajnos ez a tétel meglehetősen könnyedre lett hangszerelve, Villányban -ahol a fajtának különös figyelmet szentelnek- minden bizonnyal nem így képzelik ezt a fajtát. Málna, szeder, piros ribizli, szép gyümölcsök, csak mindenből kicsit kevés. Ami ennél talán nagyobb probléma, hogy a jelenlévők egy részében még mindig téves elképzelés él a fajtát illetően. A portugieser ugyanis nem egy szüret előtti bor, amit legfeljebb szódával megspriccelve lehet és kell fogyasztani. A fajtára Villányban külön rendezvény lett megálmodva, melyre évről-évre több vendég jön, ahol nem csak hazai, hanem külhoni portugiesereket is meg lehet kóstolni. Tőlünk egy kicsit északabbra pedig komoly, nagytestű portugiesereket lehet kóstolni Ausztriában illetve Németországban, bár némely esetben csillagászati áron..

- Recas Cabernet Sauvignon: A bort a fajtától szokatlan módon nem tették fahordóban, hanem tisztán reduktív módon készítették el, így aztán a végeredmény egy nagyon gyümölcsös, fajtaazonos bor lett. Megvásárlását és fogyasztását azoknak lehet ajánlani leginkább, akik a borban a szőlőfajta gyümölcsös ízét kedvelik.

- Vojtek Cabernet Franc: Magnumpalackos, csavarzáras kiszerelés. A pince franc-jai a kedvenceim közé tartoznak. Ez a tétel fiatal még, amin a kiszerelés sem javít, így aztán pontos képet nem lehet alkotni róla. A korty eleje és vége szép, az utóíze már most különösen hosszú, de a közepe teljesen üres. Az idő csak segíthet rajta.

Meglepetés tételként házigazdánk egy Liszkay Cabernet franc-t választott 2015-ből. Villányi franc-hoz szokva igen érdekes volt ilyet kóstolni, de nagyon pozitív, kellemes élmény volt. A franc gyümölcsös jegyei szépen harmonizáltak az ásványos, köves, sós jegyekkel.

Ráadás: Recas Királyleányka. Aromás, friss, félszáraz fehérbor. Illatban barack és almavirágok, ízben ázsiai fűszerek és méz. Nagyon behízelgő, nagyon finom.

 

A kóstolón saját költségen vettem részt.

 

2016 késő őszén egy igazi alföldi nagybirtokra látogattam el. Amerre szem ellát -szó szerint- csak szőlő. Bálint személyében pedig egy igazi, gondos gazdát ismerhettem meg.

 

A két borvidéken is érdekelt Csanádi Pincészethez még a vénasszonyok nyarában látogattam el. A hatalmas területen, a sokféle szőlőfajta és nagy borválaszték között Csanádi Bálint kalauzolt a szüreti időszak közepén.

Az Imrehegy, valamint Hajós határában elterülő 210 hektáros terület majd 100%-a termő, csupán 10 hektár van telepítés alatt. Az innen szüretelt alapanyagból évente 60000 palack készül Csanádi borként, mely mennyiségnek fele fehérborként, míg másik fele rozéként illetve vörösborként kerül a palackokba. Ezen túl a családi gazdaság a környék nagy borászatait is ellátja kitűnő alapanyaggal. A szőlő mellett mintegy 10-15 hektárt művelnek még gyümölcsösként, szántóként. A családi vállalkozásban Bálint a növényvédelemért felelős, valamint ő menedzseli a birtok borászati részlegét is. Testvére Mihály a gépészeti, pályázati ügyeket viszi és felel a vállalkozás üzleti ügyeiért. A család 20-25 embernek ad állandó munkát, valamint a nagyobb szőlőmunkák idején 60-80 idénymunkással dolgozik.

A szüretelt szőlő 50%-ból a nyári fesztiválokon méltán népszerű Irsai Olivér és kékfrankos rozé készül, a másik felén pedig egy másik rozé –Cabernet Sauvignon-ból- illetve két fehér fajta, a Cserszegi fűszeres, illetve a Chardonnay osztozik. Érdekességként még találunk a kínálatban Kadarkát, kevés Sauvignon Blanc-t, valamint egy késői szüretelésű édes Chardonnay-t is. Fehérborból és rozéból kizárólag fajtaborokat készítenek, vörösborból pedig a fajtaborok mellett egy birtok cuvee szerepel még a kínálatban, mely 50-50%-ban tartalmaz kékfrankost és portugiesert. A 2013-ban induló vállalkozás még ez évben szép eredményt tudott felmutatni a mintegy 2000 palackkal készülő Sauvignon Blanc borával, mely a Megye Bora címet nyerte el. De a díjak sorának itt korántsem szakadt vége: elsősorban helyi, régiós versenyeken arattak nagy tetszést az elkészült tételek. 2014-ben az Irsai Olivér a Hajós-Bajai borvidék legszebb fehérbora lett, valamint a Magyar Bormustrán ezüstérmes, tavaly pedig a kadarka a kiskőrösi borversenyen nyert aranyérmet és az Országos Borrendek Szövetsége is különdíjjal jutalmazta. A pincészet borai a már Pécsett is üzlettel rendelkező Bortársaság-nál vásárolhatók meg, ezen túl a környék kis üzletei forgalmazzák a borokat. Ami pedig a vendéglátóhelyi értékesítést illeti, a nemrég bemutatott bajai Borbistro is tart a Csanádi borokból, de természetesen előzetes egyeztetés után a pincészetnél is lehet vásárolni. Egy bemutatkozó mit sem ér kóstolt borok nélkül…

Lássuk tehát mi van a sok munka, no és a szavak mögött...

Irsai Olivér: A nyári fesztiválok sztárja, amiből soha nem lehet elegendő készlettel készülni. Nagyon populárisra hangszerelt, vidám nyári ital, legyen tisztán, vagy fröccsnek elkészítve. Fűszeres, nagyon szőlős, könnyű, a gondtalan hétköznapokra való ital.

Kékfrankos rozé: A reduktív technológiának köszönhetően inkább a fajta gyümölcsös vonala kerül előtérbe, rengeteg málna, pici fűszerrel bolondítva. Jó volt inni, még így rozészezon végén is.

Kadarka: A fajta az egyik személyes kedvencem, így az elnyert díjak mellett már csak ezért is kötelező volt belőle kóstolni. Egészen halvány színű, ízben nagyon gyümölcsös, könnyű ital, mely jó szívvel ajánlható akár a melegebb napokra is. A fajta alföldi, nem szokványos, ám kétségtelenül szerethető arca. Az első korty után megértettem, hogy az elért eredmények nem véletlenek, ezen a tételen egészen világosan látszik az odafigyelés, a tökéletességre való törekvés. Csavarzár, egy éven belül fogyasztandó, ám nem én lennék, ha nem tennék el belőle egyet 2017 nyarára egy Cabernet Sauvignon és a Birtok Cuvee társaságában.

A birtokon egy 8-10 fő elszállásolására alkalmas barátságos vendégház található nyugodt környezetben. Elsősorban baráti társaságok, vadászok részére, pihenésre, kikapcsolódásra.

A pince weboldala

 

• 
• 
• 
• 
• 

Boldog Új Évet Kedves Olvasók!

Reményeim szerint mindenkinek sikerült már kipihennie az Ünnepek alatti étel és italsokkot és készen áll arra, hogy a szellemet is táplálja :-)

2016-ban a harmadik, őszi lapszámban jelenlegi lakóhelyem - Baja- egyik, ha nem a legtrendibb helyét vettem górcső alá.

Olvassátok sok szeretettel, ha erre jártok, térjetek be Leventéékhez, érdemes!

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

4 évvel ezelőtt egy vállalkozó szelleműnél kicsit bátrabb –már-már mondhatni vakmerő ember- arra gondolt, hogy megvalósítja dédelgetett elképzelését és a gasztronómia szeretetétől vezérelve Borbistro-t nyit Baja főterén. Egy meleg péntek késő délután kitűnő alkalomnak kínálkozott arra, hogy a Pécsi Borozó néhány érdeklődő munkatársa bepillantást nyerhessen az itt folyó munkába.

Levente egy jól teljesítő zöldség-gyümölcs kereskedést hagyott ott, hogy kis pihenés után saját vállalkozásba fogjon. Spanyol, olasz sonkák, szalámik, olívabogyók, helyi, olasz és francia sajtok mellett zömmel a környékbeli borászok borai kóstolhatók, néhányuk poharazva is. Talán ezen elképzelés mentén kaphatta a hely a „Kortyok és falatok” kiegészítő nevet. A kínálatot reggel frissen sütött croissant, panini színesíti, aki pedig a mindig kitűnő étkek és italok mellett megfáradna, az finom, kézműves kávéval élénkülhet fel.

A Borbistro minden egyes munkatársa elkötelezett azt illetően, hogy vendégeik maximális elégedettséggel távozzanak tőlük, és szívesen térjenek vissza ide. Aki esetleg a széles kínálatból nem tud választani, az nyugodtan bízza rá magát bármelyik munkatársra, nem fog csalódni.

Ami pedig az utcafront mögött van, az a jövő… Levente mesélt az elkövetkezendő évek feladatairól is. A bistro mögötti zárt udvar, a pince mind-mind megannyi lehetőséget rejteget még magában. Azt hiszem mindannyiunk érdekében csak azt kívánhatom a Borbistro-nak, hogy ezen elképzelések valósuljanak meg.

 

A hely weboldala

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

2016 második írása szülőfalum -Lengyel- egy feltörekvő, fiatalos, dinamikus borászatáról íródott.

 

Nemrég a Bonyhádtól alig több mint 20 km-re levő, kicsit több, mint 500 lelket számláló kis faluban, Lengyelen jártam az Apponyi Pincészetnél. A pince épületét eltéveszteni sem lehet, nem sokkal a településre való megérkezést követően, közvetlenül a főút mellett találjuk.

Mára még nyomokban sem fedezhető fel annak a bizonyos 40 évnek a „pincekultúrája”, ami akkoriban jellemezte az elsősorban tömegtermelésre kialakított épületeket. Az épületen már első ránézésre látszik, hogy sokat foglalkoztak vele az elmúlt 3-4 évben. Az arculat egyszerű, letisztult, a belső kialakítás bár még folyamatban van, de már most magán viseli az igényesen elvégzett munka minden jegyét.

A birtok körüli szőlőtermő területek 3 nagyobb tagban találhatóak, összesen 165 hektáron. A szőlők életkora 3-15 év közötti, a régi szőlőket mind megújították, ezek kordonos művelésűek. A borkészítés technológiai része és az érlelés/értékesítés két teljesen külön helyen zajlik. Bonyhádon egy 10.000 hl kapacitású pincében történik a szőlőfeldolgozás, borkezelés, palackozás, Lengyelen pedig az 5.000 hl kapacitású pincerészben a borok érlelése, értékesítése. Ezen kívül a borturizmussal kapcsolatos kiszolgáló létesítmények kialakítása is Lengyelen történik (idén nyárra elkészül a fedett terasz, helyi konyha). A rendelkezésre álló területek termését feldolgozva a pince 2016-ban 12-15.000 palack bort tervez készíteni a következő fajtákból: fűszeres tramini, Irsai Olivér, fahordós chardonnay, zweigelt rozé, kékfrankos, merlot és egy vörös cuvee. Ezen fajták mellett az ültetvényeken a következő fajtákból található még szőlő: sauvignon blanc, cserszegi fűszeres, shiraz, pinot noir.

A fehérborokat reduktívan dolgozzák fel, a mustot flotálva tisztítva, majd ezt követően fajélesztő mellett, szabályozott hőmérsékleten irányítottan erjesztik. A fehérborok tárolása, érlelése zömmel kortartályban zajlik, de használnak néhány 90 hl-es ászokhordót is erre a célra. A chardonnay-ból például 40 hl-t új 500 l-es fahordóba tettek, majd a kortartályos chardonnay-val ízlés szerint házasították. A 2015-ös évjárat ily módon készülő bora így nem egy friss, üde, penge savú bor lett, hanem egy nagyon finoman krémes textúrájú, komolyabb tétel. Vörösborok készítése: szintén irányítottan, fajélesztővel, 26°C fok körüli hőmérsékleten, körfejtés mellett erjesztés, majd osztályozás, hogy mely tételek kerüljenek ki Lengyelre, fahordós érlelésre. A lengyeli pincében több mint 100 db új kisebb-nagyobb hordó várja az érlelni kívánt vörös tételeket. Az így készült kékfrankos érezhetően érett alapanyagból készült, 4 éves kora ellenére meglepően fiatalos színű, az orrot, nyelvet kényeztető, édesfűszeres, gyümölcsös illattal, ízzel. A jelenlegi évjáratok fehérborok esetében a 2015-ös, vörösborok esetén pedig a 2012-es.

A pince fontosnak, mintegy küldetésének tartja, hogy legyen egy olyan fajta is a kínálatban, amivel már Apponyi Gróf is foglalkozott. Ez a fűszeres tramini. Régi boreredmények szerint ezzel a fajtával nagyon szép eredményeket értek el korábban is. A traminihez a szőlőt egy Lengyel melletti régi ültetvényről vásárolják. Tervük, hogy az egykoron európai hírnevű, elismert borászatban ismét magas szintű borkészítés folyjon. Az Apponyi Pincészet idén részt vett a Borjour Magnumon, ezen kívül pedig számtalan megjelenést terveznek. Ezek között szerepel a Budavári Borfesztivál, valamint a május 13-án kezdődő Szegedi Borfesztivál. Ez utóbbin az érdeklődők az ígéret szerint egy pinot noir tétellel is megismerkedhetnek. 

Képek: a pince képei és saját fotók 

 

A pince weboldala

2016 márciusában jelent meg az első Pécsi Borozó megújult formában, nyomtatásban. 

Első cikkem Hajóson született. Azóta nagyon sok minden változott a mesés borfaluban és Balázsék háza táján is. Azóta már férj és feleség a két fiatal, jelenleg Petra Édesanyai, boldog feladatait látja el. A pincében pedig azóta is folyamatosan készülnek az izgalmas, most már számtalan elismerést begyűjtő tételek, csodás kadarkák, rizlingek.

Fogadjátok sok szeretettel tehát első írásomat a Pécsi Borozó 2016/tavasz számából.

 

Hazánk változatos borvidékeit járva Baja és Szekszárd közelében találhatunk egy kis pincefalut, Hajóst. Itt készíti borait Sziegl Balázs és Nagy Petra. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz szinte kezdetektől figyelemmel kísérhetem munkájukat, azokat a borokat, melyeket készítenek. Balázs 1988-ban született, a szőlőben végzendő feladatokat elsőként nagyapjától tanulta. A Corvinus Kertészeti Egyetemen végzett, dolgozott Villányban és Pécsett az SZKI-ben. Első saját bora egy 2009-es kései szüretelésű kadarka volt.

A birtok mérete 4,5ha, többet nem is terveznek, hiszen meg szeretnék őrizni a pince kézműves, családi jellegét. Ebből jelenleg 3ha termő, idén tavasszal kerül telepítésre illetve átoltásra a maradék. Éves palackszám 8000 körüli, a cél az évi 12000 palack elérése. A kis területen csak kézi művelés van, nincs gyom és rovarirtás. A borok a legszigorúbb értelemben vett hagyományos módszerekkel készülnek, minimális beavatkozással.

Fehérborok készítése: hosszú héjon áztatás, lassú, fakaros préssel történő elnyújtott préselés, gravitációs ülepítés, spontán erjesztés, seprűn tartás, egyes esetekben sűrű seprőfelkeveréssel.

Vörösborok készítése: zártkádas, spontán erjesztés, több napos préselés, majd érlelés, spontán almasav bontás.

A kis parcellákban jelenleg sok fajta található. Az ültetvények átalakítása tavaly kezdődött meg a fő fajtákkal: olaszrizling, rajnai rizling, hárslevelű és furmint és az egyedüliként nem saját ültetvényről származó Irsai Olivér. A fő fajtákat kiegészítendőként pedig meghagytak pár öreg tőkés vegyes ültetvényt is. A kiválasztott vörös fajták: kadarka, kékfrankos és egy kevés zweigelt. Balázsról mindenképpen tudni kell, hogy ő Hajóson talán a legnagyobb kísérletező. Kivételes érzékkel nyúl egyes régi fajtákhoz, pl a Balafánt-hoz, minden egyes házasítása élmény. Ezen kívül különböző fajták, különböző klónjaival is szeret kísérletezni. A pince kínálatában fajtaborként Irsai Olivér és Olaszrizling található meg, vörösek közül a Kékfrankos és Kadarka. A sok kis parcella termését külön szüretelve dolgozzák fel és erjesztik ki, majd házasításokat készítenek belőlük, melyek hűen tükrözik az adott évjáratot és bemutatják a pince stílusát, meghatározzák az ’ars poetica’-t. A házasításokból 2015-ben 2 fehér és egy vörös készült. Ha az összes ültetvény termőre fordul, főleg fajtaborokat szeretnének készíteni 1-1 fehér és vörös házasítással kiegészítve.

A pince borai az elmúlt években nem csak a fogyasztókat, hanem a kritikusokat is meggyőzték. Ennek eredménye számos hazai és nemzetközi aranyérem, Év Újbora Cím. A díjaknál talán sokkal fontosabb az, amit Petra és Balázs közösen elért. Nemrég határozott elképzelésekkel kezdték meg a munkát, ezen elveket azóta is tartják, a munkát így végzik szőlőben, pincében. Az elmúlt időszak munkája során sikerült kialakítani azt a stílust, amit saját magukénak vallhatnak. Balázs és Petra az összes feladatot a szőlőtől kezdődően a borokon át egészen a vendéglátásig ketten végzik. Ezért is dicséretes, hogy ezek mellett a megjelenéseknek, megkereséseknek igyekszenek eleget tenni. A megjelenéseket önzetlen módon nem csupán saját maguk népszerűsítésére használják fel, hanem fontosnak tartják a hajósi pincefalu egészét megemlíteni minden egyes alkalommal, igazán példaértékűen.

A pince hitvallása Balázs szavaival néhány szóban: „Természet. Természetesség. Alázatos munka. Meg szeretnénk mutatni, hogy Hajósban igenis komoly lehetőségek rejlenek”.

 

A pince facebook és weboldala

Képek: Sziegl Pince

 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kedves Látogató,

Sok szeretettel köszöntelek vadonatúj blog oldalamon, örülök és köszönöm, hogy benéztél hozzám.

Néhány évvel ezelőtt egy borvacsorán való részvétel alatt/után megváltozott az életem. Évekig rendszeres látogatója voltam a Villányi Borvidék hangulatos, olykor túlfűtött rendezvényeinek, szentül meg voltam győződve róla, hogy a bor színe vörös. Azon a bizonyos estén, vacsorán, olyan dolgokkal ismerkedhettem meg, amiről addig csak olvashattam. Hogyan lehet egy fehérbor komoly, nagytestű, hogyan lehet az édesszájú vendégeket egy csapásra levenni a lábukról egy remekül elkészített, könnyed száraz borral, hogyan lehet az ételeket itallal párosítani, hogyan lehet családi segítséggel 3-4 fővel tisztességesen levezényelni egy vacsorát, amin még kísérő program is van. Tanulságos este volt, mely azóta is emlékeimben él.

Azon este hatására kezdtem el komolyabban érdeklődni hazánk borvidékei, az ott készülő borok után. Kezdetben “csak” elvarázsolt az a sokszínűség, mellyel találkoztam, azonban ahogy telt az idő, rá kellett jönnöm, hogy mindez szakmai tudás, ismeretek nélkül nem sok mindent ér számomra, csak egy szép hobbi, én pedig ennél többet szerettem volna, többre vágytam.

Az Élet folyamatos tanulás. Az elmúlt évek alatt, a sok élmény mellett, okleveles borbírálói végzettséget szereztem és a tanulásnak természetesen nincs vége, újabb kihívások várnak rám. Pár éve az a megtisztelő felkérés érkezett hozzám, hogy hazánk egyik legjobb, de minden bizonnyal legszebb bormagazinjának munkatársa legyek. Ez a magazin, az országos terjesztésű Pécsi Borozó. Hihetetlen büszkeséggel, örömmel tölt el, hogy egy ilyen magazin munkatársa lehetek. Ami a gasztronómiai vonalat illeti: közel egy éve állandó szerzője vagyok a Bajai Honpolgár havilapnak, ahol a Kockás abrosz nevű rovatban találkozhatnak velem, írásaimmal, receptjeimmel a kedves olvasók. 

Bár végzettségemet tekintve olykor talán túl szigorúan nézek és kóstolok egy-egy bort, szerencsére a szürke hétköznapokban már megtanultam azt, hogy csak kétféle bor létezik: az egyik, amelyik ízlik, a másik, amelyik nem, és ez utóbbi még véletlenül sem azt jelenti, hogy az rossz :-) 

Az elkövetkezendő néhány napban, hétben -amolyan bemutatkozás gyanánt- a Pécsi Borozó és Bajai Honpolgár lapokban 2016- tól napjainking megjelent írásaimat olvashatjátok. A borospohár és üveg még üres, de mint ezt  a blogot, úgy a poharat is hamarosan elkezdem megtölteni jobbnál-jobb dolgokkal.

Borbaráti üdvözlettel:

Szünder Dezső

Kép: pixabay